Az emberi szem látásélessége a látógödörben összpontosul. Ennek néhány adata:
sárga folt, macula lutea, átmérője 0,5 mm,1,5° = 0,025 rad
látógödör közepe, fovea centralis átmérője 0,3 mm, l° = 0,018 rad
A színlátás jellemzőit ennél nagyobb látószögre szokták vizsgálni.
Thomas Young (1773-1829) angol orvos fedezte fel, hogy az emberi szemben háromféle színérzékelő receptor (csap) található.
Hermann Helmholz (182l-1894) német fizikus mutatta ki, hogy ezek nem csupán egy-egy hullámhosszon érzékelnek, hanem viszonylag széles spektrumban. Kettejük munkásságán alapul a ma is használatos trikromatikus látáselmélet. Elképzelésük szerint a színérzékelés a csapokban jön létre. Ezek háromfélék:
440...450 nm kék (B)
530...540 nm zöld (G)
510...580 nm piros (R) (Figyelem! Helmholz szerinti adatok! Ma ezek már nem pontos értékek.)
Granit amerikai orvos (1967: Nobel-díj) további funkcionális csoportokat képezett. Elmélete szerint léteznek igen érzékeny csapok színezeti érzékenység nélkül; ez a dominátor rendszer. A csapok másik csoportja hozza létre a színérzékelést; ez a modulátor rendszer. A hétféle modulátor az alábbiak szerint tölti be rendeltetését:
2-féle modulátor: narancs és vörös
3-féle-modulátor: sárga, zöld és zöldeskék
2-féle modulátor: kék és ibolya érzékelést végez.
Ez a polikromatikus színelmélet. Hartridge az elméletet a megvilágítás erőssége szerint kiegészítette. Így például közepes fényintenzitásnál csak 3 modulátor működik (a narancs, a zöld és a kékesibolya), ez magyarázza a trikromatikus színelméletet.
P. W. Trezona (1973) szerint nagylátószögű színlátásnál négy színérzékelőt kell tekintetbe venni:
R red vörös
Y yellow sárga
B blue kék
C cyan kékeszöld.
Ez a tetrakromatikus színelmélet.
A látás fiziológiai sajátosságai között megemlítjük a Purkinje-jelenséget (adaptáció). Eszerint a látás érzékenységi maximuma
sötétben 507...520 nm (kékeszöld)
világosban 555...580 nm (lombzöld)
A fénysűrűséggel meghatározva a látásnak három tartománya van:
Lv < 0,1 cd/m2 alatt szkotopos.
0,1< Lv < 30 cd/m2 között mezopos
30 cd/m2< Lv fölött fotopos látásról beszélünk
A színlátást a hullámhossz szerint tárgyalva három tartományt kell számításba vennünk:
340.. 400 nm között fényérzékelésünk van színérzet nélkül, színkülönbség nem érzékelhető
400 nm és 700 nm közötti hullámhosszakon színérzékelésünk van.
700 nm-től 780 nm-ig fényérzékelésünk van színérzet nélkül, színkülönbség nem érzékelhető
A színlátási hibáknak nagy jelentőségük van azokban a jellemző munkakörökben, ahol az embereknek válogatást, vagy ellenőrzést kell végezniük. A színérzékelő receptorokra a görög sorszámnevekkel utalunk:
Így a színlátási csoportok:
Ép színlátás: trikromázia (trikromátok)
Rendellenes trikromátok:
protanomálok: érzékélésük csak 650nm-ig terjed
deuteranomálok: a narancsszínt sárgának nevezik (az emberek 4,6%-a ilyen)
tritanomálok: kék-zöld színtévesztők
Dikromátok
protanop: a vöröset nem érzékelik, a 492 nm-es színt szürkének nevezik
deuteranop: a zöldet nem érzékelik, a 498 nm-es színt szürkének nevezik (ilyen az emberek 1,4%-a)
tritanop: a 430 és 570 nm-t szürkének nevezik (sárga-kék színtévesztők)
tetranop: a 470 és 582 nm-t szürkének tartják
Monokromátok ("színvakok"); ez az akromázia.
Csak a pirosat tudják a szürkétől megkülönböztetni.