Ezt a rendszert az 1960-as években Nemcsics Antal dolgozta ki a Budapesti Műszaki Egyetemen. Eredeti funkcióját tekintve távol áll tőlünk, hiszen az építőipar színdinamikai tervezési módszereihez tartozott; rendszerében a színek megnevezéséül főként ásványi színezékek nevét használja. Azonban, mint tudományos kolorimetriai módszer, számos olyan elemet is tartalmaz, amely a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén lényeges. A legfontosabb ilyen szempont: termékeink kellemes, tetszetős külső formájával felkelteni a fogyasztó érdeklődését termékeink iránt. Minthogy a COLOROID azok közé a rendszerek közé tartozik, amelyek esztétikailag egyenletes lépésközű skálák szerint rendezik a színeket, önként adódik a választás: ez az, ami a fogyasztók ítéletét szakszerűen képes megfogalmazni.
A COLOROID rendszer kidolgozásához nagyszámú kísérletet végeztek. Az érzékszervi bírálatokhoz kifejlesztett szabványos kiértékelő szobában ülve kellett a kísérleti személyeknek ítéletet mondaniuk az általuk látott színélményről. A megfigyelt színes felületeket Maxwell-korongok formájában képezték ki. A válaszok eredményeként olyan színmérő rendszer alakult ki, amely világossági jellemzőjét és színszámait a CIE 1931 rendszerből származtatja, telítettségi jellemzőjét viszont Munselltől kölcsönzi. Fontos jellemzője, hogy a COLOROID színkör a színeket színszámok segítségével azonosítja; ezzel kiemelkedik a napjainkban használatos (CIE, CIELAB) színrendszerek közül.
A színezetet a CIE 1931 színháromszögben mérhető irány határozza meg (jele: A betű):
A világossági jellemzőt a CIE 1931 világossági jellemzőjéből számíthatjuk:
A színtelítettség a Munsell krómából származik. A CIE 1931 adatokból az alábbi képlettel számítható:
