Az élelmiszerek készítésének gyári, kötött technológiájú elvei a XIX.
századig nyúlnak vissza. Az első, iparszerű, szakmai felkészültséget igénylő
területek a cukorgyártás, az olaj- és ecetgyártás volt. Az élelmiszerek
tartósításához szükséges szakismeretekre csak a XX. századtól volt szükség. A
bepárlás, besűrítés, extrakciós műveletek szakértői
kezdetben a vegyészmérnökök voltak.
Közülük kerültek ki a szakma felsővezetői.
Az Élelmiszertudományi Kar sem történetileg, sem területileg nem különíthető el a Kertészettudományi Kartól
és a Tájépítészeti
és Településtervezési Kartól. A mellékelt térképeken megjelölt szinte
valamennyi épületben a három kar tanszékei osztoznak.
A Magyar Királyi Kertészeti
Tanintézet tanáraként 1894 és 1914 között Győry
István professzor a kémia, fizika, gyümölcs-, zöldségértékesítés és feldolgozás
tantárgyak formájában már tanított élelmiszertechnológiai ismereteket. Ez az
Egyetem jelenlegi F épülete
(igazgatósági épület, 1893), amely az arborétum felső részén található (hrsz. 5094).
Északi részén találjuk az Entz Ferenc Könyvtárat és a Tornacsarnokot. A
környéken dúsan termő szőlőültevények után kaptak nevet az utcák: Ménes és
Villány is jelentős bortermő vidék. Az utcák 1929-ben kaptak új nevet. A Ménesi
út (1898) lett a Nagyboldogasszony útja, a Villányi út pedig Szent Imre herceg
útja. 1953-ban az utcák visszakapták eredeti nevüket.
A Magyar Királyi
József Nádor Tudományegyetem Élelmiszerkémiai
Tanszékén 1921 óta folyt olyan felsőfokú képzés, amely az élelmiszeriparral
kapcsolatos (Telegdi
Kováts László, Lásztity Radomir, Holló
János). Élelmiszeripari
gépészmérnöki ismerteket a Budapesti Műszaki Egyetemen 1932-től
oktatnak. A két egyetem között a tudományos együttműködés rendszeres volt, ám
intézményeink között szervezeti
kapcsolat soha nem állt fenn.
A II. Világháborút követően a szakmunkásképzés, majd a középfokú
szakközépiskolai, technikumi képzés került előtérbe, szerteágazó középfokú iskolarendszerrel. Ilyenek
voltak a Tejipari Technikum, Malomipari Technikum, Erjedésipari Technikum,
Sütő- és Édesipari Technikum, Élelmiszeripari Technikum,
stb. Ezek közül sokan már érettségivel egyenrangú végzettséget adtak, s
lehetővé vált az így végzett diákok felsőfokú továbbtanulása.
A jogelőd intézmények vezetői közül elsőként Mahács
Mátyást (1933-tól: Mohácsi Mátyás) kell
említenünk. Ő a Magyar Királyi Kertészeti Akadémia oktatója (1939), majd a
Magyar Királyi Kertészeti és Szőlészeti Főiskola (1943) vezetője, 1944 március
15-től első dékánja.
1945-ben az Ideiglenes Kormány földművelésügyi minisztere, Nagy Imre
létrehozta a Magyar Agrártudományi
Egyetemet (1945.
szeptember 26-án megjelent, 8.740/1945. M. E. sz. rendelet). Rektor: Doby Géza, prorektor: Manninger Rezső. Mohácsi a Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Kar dékánja
(1946-ban még Rázsó Imre), 1948 június 10-től az
egyetem rektora. A rektori hivatal a Bölcsészettudományi Kar épületében
működött (Pázmány Egyetem, Eszterházy utca 3), az oktatás a Nagyboldogasszony
útján folyt.
1953: létrejön a Kertészeti
és Szőlészeti Főiskola (Ménesi út 43-45, ez a jelenlegi A
épület 1950 óta; hrsz. 4938.) a Magyar Agrártudományi Egyetem
jogutódjaként (1968-ig).
1961-ben merült fel az igény arra, hogy a középfokú oktatást magasabb
szintre emeljék, és létrehozzák a felsőfokú technikumok rendszerét. Ezért, mire
a kormányrendelet hatályba lépett, a legfontosabb tantárgyakból nyomtatott jegyzet várta a hallgatókat. A
tárgyalások az Élelmezésügyi Minisztétium Oktatási
Osztályán folytak.
1962: a felsőfokú
élelmiszeripari
technikumok létesítése Budapesten és Szegeden (43/1961. (XII.2.) Korm.
rendelet.)
Felügyeleti
hatóság: Élelmezésügyi Minisztérium
A tanszékek és a tantárgyak rendszere azonos volt, ezért közös jegyzeteket
lehetett készíteni. A két intézmény között annyi eltérés volt, hogy Budapesten
gépészeti és műszerezési (automatizálási) szaktechnikusokat is képeztek. Ez a
szakágazat 1970-től az Élelmiszeripari Főiskolán, Szegeden folytatta munkáját.
A hallgatók
leginkább a szakközépiskolákból érkeztek, pl.:
1964: Pesti Barnabás
Élelmiszeripari Technikum
1967: Soós István Élelmiszer-ipari Szakközépiskola és
Szakmunkásképző Intézet; illetve
1956: Fodor József Élelmiszeripari
Szakközépiskola Szegeden
1967: a
Földművelésügyi Minisztérium és az Élelmezésügyi Minisztérium összevonásával
létrejön a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi
Minisztérium (MÉM). Az intézmények felügyeleti hatósága a MÉM lett
1968 szeptember
1: A főiskola magasabb oktatási rangra emelkedik; új neve: Kertészeti Egyetem (1968-1986).
A törvény szövege így szól: A
Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1968. évi 25. számú törvényerejű rendelete;
Kertészeti Egyetem létesítéséről. A törvény egyúttal előírta a kétlépcsős
oktatást is: az Egyetem 3 év után üzemmérnöki, 5 év után okleveles mérnöki
(kertészmérnöki) oklevelet adhat ki. Az intézmény feletti felügyeletet a
mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, illetve a művelődésügyi miniszter
gyakorolja. A törvény nem rendelkezik a felsőfokú technikumokról. Ezzel
magyarázható az, hogy az Egyetem későbbi munkatársainak egy része a Kertészeti
és Szőlészeti Főiskolán kezdte a tevékenységét.
A döntés szakmai
hátterét dr. Fábry György, dr. Gasztonyi Kálmán[1],
dr. Gyönös Károly nyújtották, és szervezeti
szempontból Kozma Pál rektor támogatta.
1969, (idézet a
címből): A mezőgazdasági és
élelmezésügyi miniszter 20/1969. (MÉM É. 13.) MÉM számú utasítása a Kertészeti
Egyetemen Tartósítóipari Szak létesítéséről. Az utasítás rendelkezik az
oktatás köréről is. Eszerint a Karnak a hűtő- konzerv- dohány- és borászat
számára kell okleveles mérnököket képeznie. A diplomában a következő
megnevezésnek kell szerepelnie a végzettség szintjének megfelelően: tartósítóipari üzemmérnök, illetve okleveles tartósítóipari mérnök. Ez az
utasítás tisztáz néhány addig nyitva hagyott kérdést. A Kar előző megnevezése így hangzik:
Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Üzemmérnöki Szak. Rendelkezik egyúttal arról
is, hogy a felsőfokú technikumok által kiadott szaktechnikusi okleveleket az
Egyetem által kidolgozott feltételek szerint egyetemi diplomára lehessen
konvertálni. Rendelkezik arról is, hogy az 1969/70 évi beiskolázástól kezdve a
felsőfokú technikumi oktatás már az Egyetemen folytatódjék. Nyitva hagyja azt a
kérdést, hogy ez melyik felsőfokú
technikumra vonatkozik. A végrehajtás gyakorlatában ez a Budapesti Felsőfokú
Élelmiszeripari Technikumra vált érvényessé. Következésképp 1969-ben a
Budapesti Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum (technológus ágazat) az
Egyetemhez kapcsolódott Tartósítóipari Szak néven.
1969: A Gödöllői
Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági
Gépészmérnöki Kar Gödöllőre költözik. Ekkor veszi át a Kertészeti Egyetem a
Villányi úti épületet (a gépészmérnöki karra utaló G épület
elnevezéssel)
1970: a Budapesten és Szegeden 1962 óta működő felsőfokú élelmiszeripari
technikumok összevonásával önálló főiskola létesül Szegeden (A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1970 évi 23. számú törvényerejű
rendelete az Élelmiszeripar Főiskola létesítéséről).
Az intézmény
neve: Élelmiszeripari Főiskola, Szeged
Felügyeleti
hatóság: MÉM
A rendelet
lezárja az előző által nyitva hagyott rést. Kimondja, hogy a szegedi Felsőfokú
Élelmiszeripari Technikum és a budapesti Felsőfokú Élelmiszeripari
Technikum összevonásával kell
Élelmiszeripari Főiskolát szervezni. A hallgatók a sikeres államvizsga után
szakirányú üzemmérnöki oklevelet kapnak.
Az Elnöki Tanács nem rendelkezett az oktatás rendszeréről, de – mivel két
hasonló intézmény összevonását rendelte el – Budapest és Szeged többnyire
azonos jegyzeteket használtak Élelmiszeripari Főiskola felirattal; illetve a
szerzők Élelmiszeripari Főiskola, illetve Kertészeti Egyetem fejléccel is
elkészítették a jegyzeteiket. Tekintettel arra,
hogy a Kertészeti Egyetem számára már kijelölték az oktatandó iparágakat,
Szeged számára maradt a hús-, tej-, baromfi-, édesipar és a
keveréktakarmányipar (szaktechnológiájával és szakgéptanával együtt).
1971: Kecskeméti
Kertészeti Főiskolai Kar
1972: A
Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Szakának új neve:
Tartósítóipari Kar
1972: az
Élelmiszeripari Főiskola kétkarúintézménnyé válik Hódmezővásárhely bevonásával
A volt Budapesti
Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum Gépészeti
és Automatizálási Szak Szegedre költözik, megkezdődik a gépész-
és automatizálási üzemmérnökök képzése Szegeden. A műszerezés és
automatizálás oktatói
a Kertészeti Egyetem Műszaki Tanszékére kerültek. A korra jellemző esemény: a
Világnézetünk alapjai című tantárgyat (amelyet 1965 óta tanítottak) az
egyetemekhez hasonló formában, marxista-leninista tárgyként kezdték el tanítani
az Élelmiszeripari Főiskola Kihelyezett szakán (dr.
Sztankó István: A marxizmus-leninizmus oktatása. Felsőoktatási szemle. 1973.
január). A megszűnt felsőfokú technikum egyetlen testnevelő tanára (Wéber
Józsefné) a Kertészeti Egyetemre került.
1974: Budapesten az Izabella utcai épületben befejezi működését az
Élelmiszeripari Főiskola Kihelyezett Szak. Erre az átmeneti időszakra azért
volt szükség, mert kezdetben a Villányi úton és a Ménesi úton nem volt elegendő
tanszéki helyiség és tanterem (főleg laboratórium) az oktatás számára.
Az egyetem L
épülete eredetileg a Páli
Szent Vince Irgalmas Nővérek Patronage Háza volt.
Épült: 1915-ben, tervezte Gut Árpád és Gergely Jenő.
Jelenleg a teleknek piros kerettel jelölt része tartozik az egyetemhez (Somlói
út 14-18, hrsz. 5080/2). Az épületet az Egyetem fiú-diákotthonként használta, a
hetvenes évek végén alakítottak ki ott tanszéki helyiségeket és
laboratóriumokat. Itt helyezkedik el a Mezőgazdasági és
Ipari Mikroorganizmusok Nemzeti Gyűjteménye is. A telek déli része Szeretet
leányai Irgalmas Nővérek Társulata tulajdonában maradt (Ménesi út 27).
1987: a Kertészeti
Egyetem új neve: Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem;
a Tartósítóipari
Kar új neve: Élelmiszeripari Kar (1999-ig)
a szegedi
Élelmiszeripari Főiskola a KÉE Élelmiszeripari Főiskolai Karává válik;
az Egyetemhez
tartozik egy főiskolai kar is: a Kecskeméti Kertészeti Főiskolai Kar
1993: Megindul a nyárádszeredai határontúli képzés az Élelmiszeripari Kar bevonásával
1993: bolognai
folyamat: elkülönül a B.Sc és az M.Sc.
képzés, létrejön a Ph.D. (doktori) képzés
1998: a szegedi
kar az 1024/1998.(III.4.) Korm. határozat alapján létesített Szegedi
Felsőoktatási Szövetség tagintézménye;
1998. május 8.
napjától 1999. december 31-ig – a 91/1998.(V.8.) Korm.rendelettel módosított,
az állami felsőoktatási intézmények karainak
felsorolásáról szóló 25/1998.(III.8.) Korm. rendelet alapján – a József Attila
Tudományegyetem Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Kara (SZÉF), egyben a
Szegedi Felsőoktatási Szövetség tagintézménye, s ezzel leválik a Kertészeti és
Élelmiszeripari Egyetemről
1999: Az
Élelmiszeripari Kar új neve: Élelmiszertudományi Kar (dékán: Fekete András).
A következőkben a
kar neve nem változott, de különböző egyetemi szervezetek tagjává vált:
2000 január 1: a Szent István Egyetem létrehozása az
Élelmiszertudományi Kar bevonásával (2003 augusztus 31-ig)
2003 szeptember
1: A kar elvált a Szent István Egyetemtől, és a Budapesti Közgazdaságtudományi
és Államigazgatási Egyetemhez csatlakozott (BKÁE)
2004 szeptember
1: névadás, Budapesti
Corvinus Egyetem (2015-ig), alapító
okirat: 2006
2016 január 1:
ismét Szent István Egyetem
2020 augusztus 1:
A Szent István Egyetem átszervezése.
Karok leválasztás és csatlakozása
2021 február 1:
Az egyetem alapítványi formába megy át, a neve: Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem
Megszűnik az egyetemi
karok rendszere. Az élelmiszertudományi oktatás a budai
campuson létrehozott Élelmiszertudományi Intézet felügyelete alá kerül
[1] Gasztonyi Kálmán lett az első dékán. dr.
Fábry György egyetemi tanári kinevetést kapott 1970 áprilisában